Nem is tudom, mikor volt utoljára fehér karácsonyunk. Igaz, hogy eddig a fővárosban töltöttük az ünnepeket, az életünket. Ez, a mostani karácsony, itt, Diósjenőn nagyon szép volt. Majd' 30 centi hó, végig az ünnepek alatt. Aztán a természet gondolt egyet, és úgy döntött, hogy márpedig most itt egy darabig tél lesz. Három kemény hónapig dacoltunk-harcoltunk a téllel. Havat lapátoltunk, izgultunk a közlekedés miatt, kemény tízezrekért fűtöttünk, békétlenkedtünk. Aztán persze az ember elkezd gondolkodni. Hát, nem ez a természetes, hogy decemberben, januárban, februárban hideg van, hó van, jég van, hógolyó van, szánkó van, hóember van? Dehogynem. Úgy tűnik, az emberiség kezd elkényelmesedni, és sokkal inkább hajlik a természetellenes, de egyszerűbb megoldásokat kínáló dolgok felé, mint hogy "beilleszkedne", megpróbálna együtt élni, együtt lélegezni a természettel.
Persze, azért most már mi is várjuk a tavaszt. Márciusban "hivatalosan" is megérkezett az újjászületés, a felfrissülés évszaka. Csakhogy a természetet, úgy tűnik, elfelejtették erről értesíteni. Pedig most már valóban elkelne a meleg, a napsütés. És ez bizony már nem arról a bizonyos kényelemszeretetről szól. Áprilisban valahogy már nincs kedve az embernek a hóemberépítéshez. Várjuk a tavaszt. Reméljük, megérzi, hogy nagy szükség van rá...
 |
| 2013. március 29. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése